Tesóm ezüst gyűrűjéből évekkel ezelőtt kiesett a kő, és most jutottam el oda, hogy akkor legyen belőle ismét egy hordható, pofás kis ékszer. Kikértem a közönség segítségét is, hogy milyen szín passzolna vajh' az ezüsthöz, aztán a zöldnél megállapodtam (mert talán tesóm kedvenc színe is ez). Növényt szerettem volna a foglalatba önteni, de egyik se mutatott jól ilyen piciben, így megnéztem a peridot rögeim, és igen, ők kellettek bele. Így a gyűrű csiszolása után szépen egyesével a foglalatba rögzítettem az apró köveket. Mohás-erdei lett a végeredmény, az ezüst színe pedig finomítja, letisztítja az egészet; tetszik!
